Több mint 18 éve dolgozom a progresszív zöld értékrend magyarországi politikai képviseletéért. Egy olyan program megvalósításáért, amely nemcsak a környezeti fenntarthatóságról, hanem a társadalmi igazságosságról, az emberközpontú gazdasági működésről, a részvételi demokráciáról, az egyenlő emberi jogokról és a pacifista, értékelvű külpolitikáról is szól.
Ebből következik, hogy 16 éve aktívan és következetesen szemben állok az Orbán-rezsimmel. 8 éve dolgozom országgyűlési képviselőként, 4 éve vagyok Buda egyéni képviselője. Több száz tüntetésen és politikai akcióban, ezernél több parlamenti kezdeményezéssel, több ezer médiamegjelenést generálva, tízezernyi tartalom legyártásával jelenítettem meg a NER kritikáját és alternatíváját, és minden eszközt felhasználva próbáltam akadályozni a Fidesz országrontó ámokfutását – néha több, de általában kevesebb sikerrel.
Legyünk őszinték: a választási autokrácia hibrid rezsimje sokunk küzdelme ellenére is kiépült és – ha egyre több döccenéssel is, de – máig bitorolja a hatalmat. Ezzel együtt vannak szép számmal olyan eredmények, amikre büszke vagyok, és tudom, hogy nem volt hiábavaló az a munka, amit több mint másfél évtizeden át rengetegen beleraktunk az ellenállásba és alternatívaképzésbe. Aktivisták és újságírók, civilek és ellenzéki politikusok, tisztességes közszolgák és felelős állampolgárok: milliónyi bátor magyar ember járult hozzá nemcsak az önbecsülésének a fenntartásához, hanem ahhoz is, hogy április 12-én lehetővé váljon az állampárt legyőzése és a rezsim lebontása.
Sokan sokféle áldozatot hoztak ezért. Rengeteg ember lelki békéje, egészsége, családja, karrierje, egzisztenciája, élete veszett oda ebben a küzdelemben. Én is viseltem a kiállás következményeit: folyamatos verbális és néhanap fizikai abúzus, bírságok és tízmilliós büntetések, könnygáz és közérdekű munkára kötelezés, fogda és csonttörés, a magánéletemből feláldozott munkaórák ezrei és a családi otthonunk hatósági bontással fenyegetése: csupa olyasmi, amit nem láttam jönni, amikor a 2000-es évek végén elkezdtem politikával foglalkozni.
De nem akarok panaszkodni, mert a mérleg mindig pozitív volt: a jó lelkiismeret mellett a rengeteg tudás, tapasztalat, új ismeretség és mély emberi kapcsolat, amit a politikában eltöltött éveknek köszönhetek, sokkal többet nyomott a latban. Nem is beszélve a választópolgároktól érkező, folyamatos támogatásról és elismerésről… Az különösen örömteli volt, hogy a legutóbbi választáson két összehasonlító elemzés szerint is – a relatív számokat tekintve – a 106 körzetből a legjobb ellenzéki eredményt értük el, amiért sokadszorra is nagy köszönet illeti a csapatomat és a Budai Zöld Aktivisták több száz fős közösségét.
Mégis, itt az ideje, hogy bejelentsem:
visszalépek a képviselőjelöltségtől a 2026-os országgyűlési választáson. Teszem ezt úgy, hogy fenntartok mindent, amit az elmúlt hónapokban a kampányban tettem és mondtam – sőt, éppen ezekből következik a döntésem.
Egyrészt: egy pillanatra sem felejtettem el, hogy most az elsődleges cél a Fidesztől való megszabadulás; azt mondtam, addig tartom fent a jelöltségemet, amíg az bizonyosan nem eredményezheti azt, hogy a Budapest 04 oevk-ban fideszes egyéni győzelem születik.
2025 tavaszán a Medián 20% körüli támogatottságot mért az állampárti jelöltnek, egy egészen friss, általam rendelt Závecz-Republikon kutatás* azonban 30% magasságába tette a Fidesz várható támogatottságát, és 60%-ra a két esélyes ellenzéki jelölt együttes szavazatarányát. Nem gondolom ugyan, hogy a Fidesz támogatottsága Budán az elmúlt évben érdemben nőtt volna, és tisztában vagyok a helyi kutatások módszertani nehézségeivel is, de ezek után nem tudom fenntartani azt az eddigi, alapvető jelentőségű állítást, hogy kizárható lenne a fideszes jelölt befutása nevető harmadikként. Vagyis csak egy ellenzéki jelölt maradhat.
[*A Republikon Intézet és a Závecz Research 1000 fő telefonos megkérdezésével, március 21-27. között a Budapest 04. oevk-ban végzett közvélemény-kutatást; az eredmények reprezentatívak a választókerület népességére nem, életkor és iskolai végzettség szerint, a teljes mintára vonatkozó maximális hibahatár +-3,2%.]
Másrészt: továbbra is azt gondolom, hogy strukturális és tartalmi szempontok miatt is kulcsfontosságú lenne, hogy ne csak a Tisza képviselői alkossák az új többséget – ezzel egyébként (a friss adatok szerint) a budai választók 74%-a is egyetért. Valódi rendszerváltás csak akkor jöhet, ha a társadalom politikai sokszínűségének képviselete nemcsak az ígéretek szintjén, hanem intézményes és személyi garanciákon keresztül valósul meg.
És abban is mélyen hiszek, hogy csak akkor lesz, akkor lenne a közpolitikák szintjén is kielégítő a változás, ha azok a zöld, baloldali, liberális javaslatok is bekerülnének a következő Országgyűlés agendájába, amelyek most sokunk számára fájóan hiányoznak a Tisza programjából. Ezek képviseletét vállaltam – de nyilvánvaló, hogy erre csak egy egyéni választási győzelem nyomán lenne lehetőség. Márpedig ez a friss eredmények szerint már nem egy reális forgatókönyv.
Harmadrészt: a személyi ajánlat szintjén azt láttam, hogy a budai választók valóban értékelik a munkámat. Nemcsak a folyamatos pozitív, személyes visszacsatolások formájában, hanem a közvélemény-kutatásokban is jól mérhető módon.
A legfrissebb Republikon-Závecz kutatás szerint a kérdésben véleményt nyilvánító budai szavazók 62,3%-a szerint “a választókerület jelenlegi képviselője, Tordai Bence jó munkát végzett”, és 40,2%-uk szerint folytatnia kellene országgyűlési képviselőként.
Ami az alkalmasságot illeti, a budaiak 39%-a tartja alkalmasnak Tordai Bencét a választókerület képviseletére, Koncz Áront 32%, míg Fülöp Attilát 28%.
A szavazati szándékok szintjén már nem ez a sorrend jelenik meg. Ez az, amit egy friss elemzés (link kommentben) – éppen velem példálózva – teljesítmény-paradoxonnak nevez, és demokratikus deficitként értékel.
Eddigi politikai döntéseim során mindig abból indultam ki, hogy választóként mit tartok ésszerűnek, mit látnék szívesen. Azonban ebben a nyilvánosságszerkezetben, ebben a figyelemgazdaságban, ebben a túlfűtött politikai hangulatban nem tudok többséget teremteni egy mégoly jól megalapozott és világos álláspont mellé sem, ha az nem illeszkedik kellően a fősodorhoz.
(Miközben meggyőződésem, hogy ha fél órát tudnék személyesen beszélni mind a 40-45.000 budai ellenzékivel, akkor a végén nagy többséggel győznék, és szolgálhatnám tovább közmegelégedésre a kitűzött közös célokat. De ez nyilvánvalóan képtelenség.)
Innentől kezdve a mostani választáson való indulásról le kell tennem.
Orbán Viktor vallja azt, hogy legyen többségünk, aztán igazunk lesz. Én pont az ellentétében hiszek: legyen igazunk, aztán próbáljunk mellé többséget állítani.
Ez most nem sikerült. Kisebbségben maradni nem vereség, csak a győzelemhez szükséges többség aktuális hiánya. Vereség az lenne, ha elfelejtenénk vagy elárulnánk az igaz ügyünket, amiért küzdünk. Folytatni a küzdelmet, hosszú távon kiállni az eszméink, az igazunk mellett pedig akkor is fontos és hasznos, ha rövid távon nem vezet győzelemre.
Viszont választópolgárként még „egy dolog bánt engemet”, mégpedig a választókerületben a Tisza-logót megszerző Koncz Áron személye.
Az elmúlt hetekben került napvilágra, hogy Koncz korábban az MSZP-oligarcha Puch László üzleti-politikai körének volt tevékeny részese, amely állami és önkormányzati ingatlanügyletekből szerzett milliárdos hasznokat, súlyos visszaélések árnyékában. 2010 után Koncz Áron gond nélkül illeszkedett a NER világához is: előbb a hírhedt fideszes ex-hírszerző, Földi László tűnt fel Koncz céges érdekeltségénél, majd egy kevésbé ismert fideszes oligarchával, Bényi Szabolccsal volt kétszemélyes közös vállalkozása Koncz Áronnak, egész 2022-ig. (Részletek a kommentek között.)
Súlyosan terhelt múltját Koncz Áron eltagadta a Tisza közössége és a budai választók elől is, a kampány során pedig a nyílt vita vállalása helyett jogi eszközökkel próbált támadni engem, nulla sikerrel.
Koncz Áron – finoman szólva – nem olyan erkölcsi és politikai minőséget képvisel, ami méltó lenne Budához, vagy méltó lenne egy magára valamit is adó politikai közösséghez – márpedig én a Tiszát ilyennek tartom. (Én arra sem adnék garanciát, hogy Koncz átmenne egy nemzetbiztonsági átvilágításon…)
Ezért mielőtt Buda valódi, tisztességes és alkalmas ellenzéki jelölt nélkül maradna, kinyitok még egy lehetőség-ablakot.
72 óra, azaz 3 nap. Ennyi idő fog eltelni a visszalépésem bejelentése és a hivatalos visszalépési dokumentumok leadása között. Három nap lesz arra, hogy az érintettek átgondolják, ők méltónak találják-e Koncz Áront a rendszerváltó eszme és a budai szavazók képviseletére. Tegyük hozzá, hogy bármit is gondoljanak a tisztességes tiszások, a visszalépési nyilatkozatot csak maga Koncz Áron tudná megtenni. Vele kapcsolatban pedig nincsenek különösebb illúzióink.
72 óra múlva, péntek délben tehát ellenőrzöm, hogy megtörtént-e Koncz Áron visszalépése, és amennyiben nem, akkor minden további értesítés nélkül benyújtom a visszalépési nyilatkozatot.
Ha pedig csoda történik, és sikerül visszahívniuk a jelöltet, akkor nyilvánosan is megemelem a kalapom a Tisza közösségének morális integritása és politikai immunrendszerének kiváló működése előtt, aztán folytatom a kampányt.
Akár így, akár úgy: a választásig hátralévő napokban továbbra is a Fidesz vereségéért fogok dolgozni. Be vannak még tárazva anyagok a hatvanpusztai per fejleményeivel, a putyini Paks 2 leállításával és az Orbán-család budai kártéteményeivel, de más ügyekkel kapcsolatban is.
(Ahogy a fideszkápó Sára Botond is “teszi a dolgát”: éppen ma küldi ide az embereit helyszíni szemlére, hogy ismét megállapítsák: a házunk pontosan a 2017-ben beadott tervek szerint épült fel, de azért újra kiadnak rá egy bontási kötelezést, biztos, ami biztos…)
A meghirdetett programom továbbra is érvényes: ezeket az ügyeket (link kommentben) érdemes majd számonkérnünk a progresszív, zöld választói közösség nevében Magyar Péter kormányán a következő 4 évben, miután megszabadultunk az országrontó Orbán-rezsimtől.
Végezetül szeretném megköszönni az elmúlt években nyújtott emberi és szakmai támogatást, biztatást, segítséget mindannyiótoknak: családnak és barátoknak, ismerősöknek, bajtársaknak és tagtársaknak, közvetlen és közvetett kollégáknak, a II-III. kerületi és a fővárosi önkormányzat munkatársainak és vezetőinek, a Budai Zöld Aktivistáknak és minden ellenzéki érzelmű magyar embernek, akivel kapcsolatba kerültem.
Jó volt veletek együtt dolgozni, megtiszteltetés volt a közös ügyünket szolgálni!
Ne veszítsük egymást szem elől: iratkozzatok fel a hírlevelemre és kövessetek be az összes lehetséges közösségi médiafelületen – a linkeket az első kommentben találjátok! 